-
1 ποῖος
ποῖος, α, ον (Hom.+) interrog. pron., in direct and indir. interrog. sentences.① interrogative ref. to class or kind, of what kind?ⓐ used w. a noun (B-D-F §298, 2; cp. Rob. 740)α. beside τίς (Hdt. 7, 21, 1; Herodas 6, 74f; Maximus Tyr. 33, 5a τίνα καὶ ποῖον τύραννον; PTebt 25, 18 [117 B.C.]; BGU 619, 8) εἰς τίνα ἢ ποῖον καιρόν to what time or what kind of time 1 Pt 1:11 (cp. UPZ 65, 52 [154 B.C.] ἀπὸ ποίου χρόνου=since what time). ποῖον οἶκον … ἢ τίς τόπος … ; Ac 7:49; B 16:2 (both Is 66:1; s. ed. JZiegler). τίς μοι ἐγέννησεν; ποία δὲ μήτρα ἐξέφυσέν με; who begot me, and what kind of womb delivered me? GJs 3:1.β. in a direct question (3 Km 22:24) διὰ ποίου νόμου; by what kind of law? Ro 3:27. ποίῳ σώματι; with what kind of body? 1 Cor 15:35. ποίῳ προσώπῳ; with what kind of look or expression? GJs 13:1. ποῖον κλέος; ironically what kind of credit? 1 Pt 2:20; sim. ποία ὑμῖν χάρις ἐστίν; Lk 6:32, 33, 34; cp. D 1:3.—1 Cl 28:2; 2 Cl 1:5; 6:9; Hv 1, 2, 1; m 12, 1, 3a; Hs 6, 5, 5; 9, 13, 3.—For Js 4:14 see γ.γ. in an indir. quest. (Archimed. II 416, 6 Heib. ποῖαι γωνίαι) ποίῳ θανάτῳ (by) what sort of death J 12:33; 18:32; 21:19 (cp. Just., D. 104, 1 διὰ ποίου θανάτου).—Lk 9:55 v.l.; Js 4:14 (this may be taken as a direct quest.; s. Windisch ad loc.); 1 Cl 38:3a; Hm 4, 2, 3; 12, 1, 3b.ⓑ without a noun ποῖοι καὶ τίνες 1 Cl 38:3b. In the predicate οἱ καρποὶ φανεροῦνται ποῖοί τινές εἰσιν Hs 4:3.② (=τίς) which, what?ⓐ w. a nounα. in a dir. question (Theopomp. [IV B.C.]: 115 Fgm. 263a Jac.; 2 Km 15:2; 3 Km 13:12; Jon 1:8; Jos., Ant. 15, 137) ποία ἐντολή; which commandment? Mt 22:36; cp. Mk 12:28; J 10:32. ποίῳ τρόπῳ; in what way? Hv 1, 1, 7; cp. m 12, 3, 1. εἰς ποῖον τόπον v 3, 1, 3.β. in an indir. quest. (Aeschin., In Ctesiph. 24; Tob 5:9) Mt 24:42f; Lk 12:39; Rv 3:3. ἐκ ποίας ἐπαρχίας ἐστίν Ac 23:34.—Hv 4, 3, 7; m 12, 3.γ. In some cases π. takes the place of the gen. of the interrog. τίς (in dir. as well as indir. questions. Cp. Chariton 4, 4, 3 Blake ποίᾳ δυνάμει πεποιθώς;) ἐν ποίᾳ δυνάμει ἢ ἐν ποίῳ ὀνόματι; by whose power or by whose name? Ac 4:7. ἐν ποίᾳ ἐξουσίᾳ(;) Mt 21:23, 24, 27; Mk 11:28, 29, 33; Lk 20:2, 8.ⓑ without a nounα. which can, though, be supplied fr. the context (Jos., C. Ap. 1, 254 ποίους;): ποίας; (i.e. ἐντολάς) Mt 19:18. ποῖα (i.e. γενόμενα) Lk 24:19. ποίαν; (i.e. ἀντιμισθίαν) 2 Cl 9:8. ποίους (i.e. ἀνθρώπους) βαστάζει Hs 9, 14, 6. In the predicate: τὰ ξηρὰ (i.e. δένδρα) ποῖά ἐστιν 3:3.β. gen. of place, w. ellipsis (B-D-F §186, 1; Mlt. 73) ποίας (i.e. ὁδοῦ) by what way Lk 5:19.—DELG s.v. πο-. M-M. -
2 How
adv.Interrogative: P. and V. πῶς; τίνα τρόπον; τίνι τρόπῳ; ποίῳ τρόπῳ; P. πῆ;Indirect: P. and V. ὅπως, ὅπη, ὡς, ᾗ, ὅτῳ τρόπῳ.Exclamatory: P. and V. ὡς.Somehow: see Somehow.Indirect: P. and V. ὅσος, ὅποσος.Woodhouse English-Greek dictionary. A vocabulary of the Attic language > How
-
3 Manner
subs.Way: P. and V. τρόπος, ὁ, ὁδός, ἡ, ἰδέα, ἡ, V. ῥυθμός, ὁ.Manner of life: P. and V. δίαιτα, ἡ.Woodhouse English-Greek dictionary. A vocabulary of the Attic language > Manner
-
4 τρόπος
τρόπος, ου ὁ (τρέπω; Pind., Hdt.+).① the manner in which someth. is done, manner, way, kind, guise εἰς δούλου τρόπον κεῖσθαι appear in the guise of (=as) a slave (κεῖμαι 3c) Hs 5, 5, 5; 5, 6, 1.—ἐν παντὶ τρόπῳ in every way (3 Macc 7:8 v.l.) 2 Th 3:16. κατὰ πάντα τρόπον in every way or respect (X., An. 6, 6, 30 al.; Num 18:7; EpArist 215; Philo, Op. M. 10; SibOr 3, 430) Ro 3:2; IEph 2:2; ITr 2:3; ISm 10:1; IPol 3:2. μὴ … κατὰ μηδένα τρόπον by no means, not … in any way (at all) (SIG 799, 20 μηδὲ … κατὰ μηδένα τρόπον; 588, 44; PAmh 35, 28; 3 Macc 4:13b μὴ … κατὰ μηδένα τρ.; 4 Macc 4:24; 10:7; Just., D. 35, 7; cp. JosAs cod. A 23:1 [p. 75, 8 Bat.] οὐ … κατʼ οὐδένα τρ.) 2 Th 2:3. καθʼ ὸ̔ν τρόπον in the same way as (POxy 237 VIII, 29 καθʼ ὸ̔ν ἔδει τρόπον; CPR 5, 11; 9, 12; 10, 6; BGU 846, 12; 2 Macc 6:20; 4 Macc 14:17 v.l.) Ac 15:11; 27:25.—In the acc. (s. B-D-F §160; Johannessohn, Kasus 81f) τρόπον w. gen. like (Aeschyl., Hdt. et al.; Philo. Oft. w. animals: θηρίων τρόπον 2 Macc 5:27; 3 Macc 4:9; σκορπίου τρόπον 4 Macc 11:10) σητὸς τρόπον 1 Cl 39:5 (Job 4:19). τὸν ὅμοιον τρόπον τούτοις in the same way or just as they Jd 7 (cp. Tat. 26, 2 κατὰ τὸν ὅμοιον τρόπον ἡμῖν). ὸ̔ν τρόπον in the manner in which = (just) as (X., Mem. 1, 2, 59, An. 6, 3, 1; Pla., Rep. 5, 466e; Diod S 3, 21, 1; SIG 976, 35; 849, 13f; PLips 41, 9; Gen 26:29; Ex 14:13; Dt 11:25 and very oft. in LXX; TestJob. 37:3; Jos., Ant. 3, 50, Vi. 412b; Just., A I, 4, 7; Tat. 35, 1) Mt 23:37; Lk 13:34; Ac 7:28 (Ex 2:14); 1 Cl 4:10 (Ex 2:14); 2 Cl 9:4; corresponding to οὕτως (SIG 685, 51ff; Josh 10:1; 11:15; Is 10:11; 62:5; Ezk 12:11 al.; Just., A I, 7, 3, D. 94, 5; Mel., P. 42, 293) Ac 1:11; 2 Ti 3:8; 2 Cl 8:2; 12:4. τίνα τρόπον; in what manner? how? (Aristoph., Nub. 170; Pla., Prot. 322c; Jos., C. Ap. 1, 315; Just., A I, 32, 10) 1 Cl 24:4; 47:2 v.l. (Lat. quemadmodum).—In the dat. (B-D-F §198, 4; Rob. 487.—Pap. [Mayser II/2, p. 281]; Jos., Ant. 5, 339; Just., D. 10, 4; Tat. 17, 1) παντὶ τρόπῳ in any and every way (Aeschyl., Thu. et al.; X., Cyr. 2, 1, 13; Pla., Rep. 2, 368c; pap; 1 Macc 14:35; Jos., Ant. 17, 84; Just., D. 68, 2) Phil 1:18. ποίῳ τρόπῳ; (Aeschyl., Soph. et al.; TestJos 7:1; ApcrEzk [Epiph 70, 9]) Hv 1, 1, 7 (τόπῳ Joly). ποίοις τρόποις m 12, 3, 1.② the way in which a pers. behaves or lives, ways, customs, kind of life (Pind., Hdt. et al; Michel 545, 7; pap, LXX; Jos., Ant. 12, 252; Tat. 21, 2; SibOr 4, 35; ‘way of life, turn of mind, conduct, character’) Hv 1, 1, 2. ἀφιλάργυρος ὁ τρόπος Hb 13:5 (X., Cyr. 8, 3, 49 τρόπος φιλέταιρος). Also pl. (Aeschyl. et al.; Appian, Bell. Civ. 4, 95 §398; SIG 783, 11; IG XII/7, 408, 8; EpArist 144) ἔχειν τοὺς τρόπους κυρίου have the ways that the Lord himself had or which the Lord requires of his own D 11:8.—B. 656. DELG s.v. τρέπω C 2. M-M. -
5 ποῖος
ποῖος, ποία, ποῖον, in ion. Prosa κοῖος, κοίη, κοῖον (vgl. ΠΟΣ), wie beschaffen? welch einer? was für einer? das lat. qualis? bei Hom. häufig π οῖόν σε ἔπος φύγεν ἕρκος ὀδόντων, u. ποῖον τὸν μῦϑον ἔειπες, was sprachst du da für ein Wort, gew. mit dem Nebenbegriffe staunender Entrüstung, mehr Ausruf als eigtl. Frage; auch ποῖον ἔειπες, Il. 13, 824 u. sonst, wie ποῖον ἔρεξας, 23, 570; ποίης δ' ἐξ εὔχεται εἶναι γαίης, Od. 1, 406; ποίαν γαῖαν, Pind. P. 4, 97; ποίαις τύχαις, N. 1, 61; ποίῳ τρόπῳ, Aesch. Prom. 765; ποίῳ μόρῳ δὲ τούςδε φὴς ὀλωλέναι; Pers. 438, u. öfter; ἔστιν δὲ ποῖον τοὔπος; Soph. O. R. 89; Eur., Ar. u. in Prosa; mit dem Artikel, τὸν ποῖον; Soph. Phil. 1213; τὸ ποῖον; τὰ ποῖα; O. R. 120 Trach. 78; auch τὰ ποῖα ταῦτα, O. R. 291 u. öfter; vgl. Pors. Eur. Phoen. 719. 892; Elmsl. Ar. Ach. 418. 974 Nubb. 1270; Plat. Theaet. 147 d Soph. 220 e u. öfter, wie τὰ ποῖα δὴ λέγεις, Phil. 13 d, auch τὰ ποῖα δὴ ταῠτα λέγεις; Phaed. 81 e; ὑπὲρ τοῦ ποίου τινὸς δεδιέναι, 78 b; oft mit τίς, was für einer, wie ποῖόν τινα οἴει καρπὸν ϑερίζειν; Phaedr. 260 c. – Gehäuft, ποίαν χρὴ ποίῳ ἀνδρὶ συνοῠσαν ὡς ἀρίστους παῖδας τίκτειν, Theaet. 149 d. – Auch in indirecter Frage, καὶ σὸν διδάξω πατέρα, ποῖα χρὴ λέγειν, Aesch. Suppl. 514; Folgende. – Wie οἷος c. inf. vrbdn, ποῖοί κ' εἶτ' Ὀδυσῆϊ ἀμυνέμεν, Od. 21, 195, s. οἷος. – [Erst sehr späte Dichter brauchen die letzte Sylbe des fem. zuweilen kurz, also ποῖα, s. Jac. A. P. LXV. – Die erste Sylbe wird aber auch bei att. Dichtern nicht selten kurz gebraucht.]
-
6 ποιος
I.3(преимущ. с τις) какой-нибудь, тот или иной, так или иначе определенный Plat.II.ион. κοῖος 3какой, что заποῖον (τὸν μῦθον) ἔειπες ; Hom. — что ты (за слово) сказал?;
κοῖα ταῦτα λέγεις ; Her. — что это ты такое говоришь?;ποίῳ τρόπῳ ; Soph. — каким образом?;βοῆς τῆς σῆς π. οὐκ ἔσται λιμήν ; Soph. — какой порт не будет оглашаться твоим воплем?;τά γ΄ ἄλλα …ἔπη.- Τὰ ποῖα ταῦτα ; Soph. — другие же толки …- Какие же это (толки)?;ποῖόν τι κινδύνευμα ; Soph. — что это за затея?;ποίᾳ ἄλλῃ (sc. ὁδῷ) ; Arph. — каким же другим путем? (как же иначе?);ποῖον χρόνον ; Eur. — в течение какого времени? (как долго?);π. οὑτοσὴ Τιμόθεος ; Plut. — кто этот Тимофей?;ποίῳ ἐπ΄ αἰτιάματι ; Aesch. — по поводу какого обвинения?, т.е. за какую провинность? -
7 ἌΛλος
ἌΛλος, η, ο (entst. aus ἌΛΙΟΣ, alius), gen. fem. ἀλλάων Iliad. 18, 432 Od. 19, 326. 24, 418; – ein anderer, theils adj. mit einem subst. verb., ἄλλοι ἄνϑρωποι, ἄλλο ἔργον, andere Menschen, andere Arbeit, theils u. häufiger substantivisch, mit und ohne τις, gew. ἄλλος τις, Hom. umgestellt, οὐδέ τις ἄλλος ἔγνω, nicht erkannte ein Anderer, Il. 24, 697; οὐδέ τις ἄλλος αἴτιος Od. 11, 558; vgl. οὐδὲ γὰρ οὐδέ τις ἄλλος ἀνήρ Od. 10, 327; – oft εἴ τις ἄλλος, z. B. Thuc. 6, 32; – ἄλλο οὐ ταὐτόν Plat. Phil. 27 a; ἄλλος καὶ οὐχ οὗτος Luc. Vit. auct. 8. – 1) in der Regel, wo einer mehreren anderen, gleichartigen gegenübergestellt wird, ἄλλος ϑεός, oder ἄλλος ϑεῶν, ein anderer von mehreren Göttern. Die Verschiedenheit wird ausgedrückt: – a) wie beim Comparativ durch ἤ, Aesch. Prom. 438; Soph. El. 1 173; Plat. Prot. 357 a u. öfter, ἄλλα ἢ τὰ γιγνόμενα = ψευδόμενα Xen. Cyr. 3, 1, 9. – b) Durch den gen., ἄλλος ἐμο ῠ, ἄλλο τῆς ἐπιστήμης, Plat. Theaet. 1 66 a Gorg. 512 d u. öfter, anders als, verschieden von, ἄλλα τῶν δικαίων ist dah. = ἄδικα, Xen. Mem. 1, 2, 37. – c) wenn eine Negation bei ἄλλος steht, durch ἀλλά, z. B. Hom. Od. 4, 348. 17, 139. 8, 311. 11, 558 Iliad. 21, 275; oder πλήν, Her. 4, 94; Plat. Theaet. 231 b; τίς ἄλλος πλὴν Ἀγησίλαος Xen. Ages. 7, 7; auch ohne vorangegangene Negation, Plat. Soph. 228 a Crat. 438 d ἄλλ' ἄττα ζητητέα πλὴν ὀνομάτων; vgl. Aesch. Prom. 258 οὐκ ἄλλο γ' οὐδὲν (τέρμα) πλὴν ὅταν κείνῳ δοκῇ: – εἰ μή, Hom. Od. 17. 383 τίςη, ὰρ δὴ ξεῖνον καλεῖ ἄλλοϑεν αὐτὸς ἐπελϑὼν ἄλλον γ', εἰ μὴ τῶν οἳ δημιοεργοὶ ἔασιν. – d) selten ἀντί, Aesch. ἄλλος ἀντ' ἐμοῦ Prom. 465 Ag. 1241; Soph. O. C. 488; Eur. Herc. Fur. 519; Ar. Nubb. 653. Auch παρά, z. B. παρὰ πάντα ταῦτα ἄλλα εἰπεῖν Plat. Phaedr. 285 e Gorg. 307 a; Arist. rhet. 1, 5; ἄλλος παρ' ἐκεῖνον τὸν πρότερον Luc. Alex. 43; auch πρό, Her. 3, 85. – 2) selten der andere von zweien, für ὁ ἕτερος, Hom. Iliad. 9, 313 ὃς χ' ἕτερον μὲν κεύϑῃ ἐνὶ φρεσίν, ἄλλο δὲ εἴπῃ, Scholl. Ariston. ἡ διπλῆ, ὅτι δοκεῖ συγκεχύσϑαι τὸ ἄλλο πρὸς τὸ ἕτερον· ἔδει γὰρ ἕτερον δὲ εἴπῃ, ἑτέρου πρὸς ἕτερον ἀντιδιαστελλομένου· τὸ γὰρ ἄλλο ἐπὶ πλειόνων τίϑεται; 9, 473 οὐδέ ποτ' ἔσβη πῦρ, ἕτερον μὲν ὑπ' αἰϑούσῃ εὐερκέος αὐλῆς, ἄλλο δ' ἐνὶ προδόμῳ, πρόσϑεν ϑαλάμοιο ϑυράων, Scholl. Ariston. ἡ διπλῆ, ὅτι πάλιν δοκεῖ τὸ ἄλλο πρὸς τὸ ἕτερον συγκεχύσϑαι. πιϑανεύονται δὲ οἱ λέγοντες τρία φῶτα εἶναι, ἓν μὲν ὑπὸ ταῖς αἰϑούσαις, ἕτερον δὲ ἐν τῷ οἴκῳ, ἄλλο δὲ ἐν τῷ προδόμῳ τοῦ οἴκου· ἀπίϑανον γάρ φασιν εἶναι, ἐν μὲν τῷ προδόμῳ πῦρ εἶναι, ἐν δὲ τῷ οἴκῳ ἐλλείπειν; vgl. 3, 104 οἴσετε δ' ἄρν', ἕτερον λευκὸν ἑτέρην δὲ μέλαιναν, γῇ τε καὶ ἠελίῳ· Διὶ δ' ἡμεῖς οἴσομεν ἄλλον; Od. 7, 123; Iliad. 13, 729 ἀλλ' οὔ πως ἅμα πάντα δυνήσεαι αὐτὸς ἑλ έσϑαι. ἄλλῳ μὲν γὰρ ἔδωκε ϑεὸς πολεμήια ἔργα, 731 ἄλλῳ δ' ὀρχηστύν, ἑτέρῳ κίϑαριν καὶ ἀοιδήν· ἄλλῳ δ' ἐν στήϑεσσι τιϑεῖ νόον εὐρύοπα Ζεύς, Lehrs in Friedlaend. Ariston. p. 225 Eum (intell. versum) qui nunc est 731 (adjectus a Zenodoto Mallote: cf. V) ἄλλῳ δ' ὀρχηστύν – ignorat Aristonicus; nach Ausscheidung dieses unächten Verses bleibt ἄλλῳ μέν – ἄλλῳ δέ, Einem, einem Anderen, nicht dem Einen von Zweien, dem Anderen, ein Fall, der nicht mit ἕτερος – ἄλλος verwechselt werden darf; vgl. Iliad. 8, 429 τῶν ἄλλος μὲν ἀποφϑίσϑω ἄλλος δὲ βιώτω, ὅς κε τύχῃ; 12, 267 ἄλλον μειλιχίοις, ἄλλον στερεοῖς ἐπέεσσιν νείκεον, ὅν τινα πάγχυ μάχης μεϑιέντα ἴδοιεν; 22, 498 δευόμενος δέτ' ἄνεισι πάις ἐς πατρὸς ἑταίρους, ἄλλον μὲν χλαίνης ἐρύων, ἄλλον δὲ χιτῶνος; 18, 586 ἐν δ' ἔρις, ἐν δὲ κυδοιμὸς ὁμίλεον, ἐν δ' ὀλοὴ κὴρ ἄλλον ζωὸν ἔχουσα νεούτατον, ἄλλον ἄουτον, ἄλλον τεϑνηῶτα κατὰ μόϑον ἕλκε ποδοῖιν; 6, 147 φύλλα τὰ μέν τ' ἄνεμος χαμάδις χέει, ἄλλα (andere, nicht die anderen) δέ ϑ' ὕλη τηλεϑόωσα φύει; – dem ἕτερος entspricht ἄλλος Sophocl. El. 739; ἄλλος μέν – ἕτερος δέ Her. 1, 3, 2; ὁ μὲν ἕτερος – ὁ δ' ἄλλος Eur. I. T. 962; οὐδ' ἄλλος für οὐδέτερος Theocr. 6, 46; Xen. Cyr. 8, 1, 19 εἷς μὲν – ἄλλος δέ, viermal 8, 2, 6. – 3) übh. nur das Gegenüberstellen bezeichnend, bei Ungleichartigem; scheinbar pleonastisch, μήτηρ οὔ τι πέπυσται, οὐδ' ἄλλαι δμωαί Od. 2, 412, weder die Mutter noch andere, nämlich Mägde, weder die Mutter noch auf der andern Seite die Mägde; vgl. Od. 1, 132. 6, 84. 8, 40. 9, 367. 13, 266. 15, 407; – Soph. Phil. 38 ἄλλα ῥάκη, die Lumpen des Philoktet außer seinem Becher und Feuerzeug; in der Regel wird sich ein allgemeiner Gesichtspunkt, unter den beide Satzglieder zu bringensind, auffinden lassen, um die eigtl. Bdtg von ἄλλος festzuhalten, z. B. οὐ χόρτος οὐδὲ ἄλλο δένδρον, kein Gewächs, weder Gras noch Baum, Xen. An. 1, 5, 5; vgl. πολῖται καὶ ἄλλοι ξένοι Plat. Gorg. 473 c; ἄνδρες στρατιῶται Ἀϑηναίων τε καὶ τῶν ἄλλων συμμάχων, und der Bundesgenossen andererseits, Thuc. 7, 61; τοξόται χίλιοι καὶ πελτασταὶ ἄλλοι τοσοῠτοι Xen. Cyr. 3, 2, 2; ὁπλίτας καὶ τοὺς ἄλλους ἱππέας Hell. 2, 4, 6; καὶ λίϑοις καὶ γῇ καὶ ἄλλοις ζώοις Phaed. 110 e; αἱ μάχαι τοῖς τε Ἀχαιοῖς καὶ τοῖς ἄλλοις Τρωσὶν ἐγένοντο, auf der andern, das ist entgegengesetzten Seite, Alcib. I, 112 b. – 4) Mit dem bestimmten Artikel, gew. im plur., die Uebrigen, oder im sing. bei einem Collectivum, ἡ ἄλλη Ἑλλάς, das übrige Hellas, Thuc. 1, 77; ἡ ἄλλη πόλις Plat. Rep. V, 475 b; ἡ ἄλλη Ἀσσυρία Xen. Cyr. 2, 1, 5, und oft τὸ ἄλλο στράτευμα; – Hom. τὸν ἄλλον λαόν Iliad. 11, 189. 204, mit homerischer Weglassung des Artikels ἄλλον λαόν 16, 38, ἄλλος λαός 11, 796; ἡμέας τοὺς ἄλλους 8, 211; οἱ δ' ἄλλοι ihr Anderen 3, 73, οἱ δ' ἄλλοι wir Anderen 94, ἄλλοι δέ ihr Anderen 102; ἄλλοι Ἀχαιοί die anderen 3, 461; ἄλλοι μέν ῥα ϑεοί τε καὶ ἀνέρες ἱπποκορυσταί 2, 1, ἄλλοι μὲν παρὰ νηυσὶν ἀριστῆες Παναχαιῶν 10, 1, Ariston. Scholl. 2, 1 ἄλλοι: ὅτι Ζηνόδοτος γράφει ὦλλοι. ὁ δὲ ποιητὴς ἀσυνάρϑρως ἐκφέρει, Scholl. 10, 1 παραιτητέον δὲ τοὺς γράφοντας, ὧν ἐστι καὶ Ζηνόδοτος, ὦλλοι μέν, ἢ καὶ τοὺς ὁπωσοῦν βουλομένους δασύνειν· ἔστι γὰρ ὁ ποιητὴς παραλειπτικὸς τῶν ἄρϑρων; Iliad. 15, 87 πάντες άνήιξαν, καὶ δεικανόωντο δέπασσιν. ἡ δ' ἄλλους μὲν ἔασε, Θέμιστι δὲ καλλιπαρῄῳ δέκτο δέπας. – Man bemerke τῇ ἄλλῃ ἡμέρᾳ, τῷ ἄλλῳ ἔτει, am folgenden Tage, im folgenden Jahre, oft bei Att., ἐς τὰς ἄλλας ὥρας, übers Jahr, Eur. Iph. A. 1 22; ὁ ἄλλος χρόνος, die folgende Zeit; aber Dem. Lept. 19 die vergangene. Sehr häufig neutr. τἄλλα (so schreibt Wolf Anal. 2 p. 431; τἆλλα Göttling Theodos. Gramm. p. 222) adv. im übrigen, sonst; τά τε ἄλλα καὶ ὅτι Xen. Conv. 4, 44; τά τε ἄλλα καὶ οὐκ Cyr. 1, 3, 8; τά τε ἄλλα ἐτίμησε, καὶ ἔδωκε An. 1, 3, 3; vgl. Cyr. 7, 3, 4 u. Plat. πολλά τε ἄλλα καὶ δὴ καί Polit. 268 e; ὃ δὴ μάλιστα φιλεῖ τά τε ἄλλα πάντα καὶ ὁ ἔρως ἐμποιεῖν Conv. 182 c. So entspricht ἄλλοι τε πολλοὶ καὶ dem lat. cum – tum, das folgende bes. hervorhebend, auch ohne τε, ἐπὶ τὴν ἄλλην χώραν καὶ δὴ καὶ Lycurg. 95; Xen. An. 1, 4, 15; vgl. εἴ τις καὶ ἄλλος, wenn noch Jemand anders, εἴπερ τι ἄλλο τῶν τοιούτων, wenn je etwas von der gleichen, Plat. Phaed. 63 c; – Hom. Iliad. 22, 322 τοῦ δὲ καὶ ἄλλο τόσον μὲν ἔχε χρόα χάλκεα τεύχεα, im Uebrigen, s. Scholl. Ariston.; 23, 454 ὃς τὸ μὲν ἄλλο τόσον φοῖνιξ ἦν, ἐν δὲ μετώπῳ λευκὸν σῆμ' ἐτέτυκτο, s. Scholl. Ariston.; – Iliad. 14, 249 ἤδη γάρ με καὶ ἄλλο τεὴ ἐπίνυσσεν ἐφετμή, ein anderes Mal, bei einer anderen Gelegenheit, s. Scholl. Herodian. – 5) Mit der Bedtg verschieden hängt die: fremd, ausländisch, = ἀλλότριος, zusammen, Od. 11, 127. 23, 274 ἄλλος ὁδίτης; dem πολίτης entgegengesetzt Soph. O. R. 230. – 6) Zuweilen weist es wie unser ein anderer auf etwas Bekanntes hin, wie in dem sprichwörtlichen: ἄλλος οὗτος Ἡρακλῆς, das ist ein anderer H., Plut. Thes. 29; so ἄλλα δέκα τάλαντα, andere, wieder zehn Tal., Alc. 8; ἄλλοι τοσοῦτοι, wieder so viele, Xen. Cyr. 3, 2, 3; vgl. Plat. Legg. V, 745 a; ἄλλος τοιοῦτος, eben ein solcher, Rep. II1, 372 d; vgl. Xen. Hell. 2, 4, 42; Plut. Lucull. 28. – 7) Beim compar. steht es im Griech. fast pleonastisch für das Deutsche, Hom. Iliad. 12, 92 ἄλλον Κεβριόναο χερείονα, Einen der unbedeutender war als K., 232 καὶ ἄλλον μῦϑον ἀμείνονα τοῦδε, eine bessere Rede als diese, 22, 106 μή ποτέ τις εἴπῃσι κακώτερος ἄλλος ἐμεῖο; ähnlich 4, 81 ὧδε δέ τις εἴπεσκεν ἰδὼν ἐς πλησίον ἄλλον, er blickte den Nachbar an; – dagegen fehlt es, wo wir es erwarten, nicht selten, z. B. ἑωςφόρος καὶ ἄστρα, u. die (andern) Sterne, Hes. Th. 382; oft Ζεὺς καὶ ϑεοί, wofür es Il. 6, 476 Ζεῦ ἄλλοι τε ϑεοί heißt; ποίῳ τρόπῳ, auf welche Weise sonst? Soph. O. C. 475; vgl. Trach. 390; αἱ δύω, die beiden andern, wo von dreien die Rede war u. einer schon besonders erwähnt ist, H. h. Cer. 447; Hes. Th. 277. 278; μηδεὶς ἤ, kein anderer als, Xen. Cyr. 7, 5, 16. – Man beachte noch, daß die Griechen gern 2 verschiedene oder gleiche Casus von ἄλλος verb. oder es mit einem stammverwandten Worte zusammenstellen, ἄλλην καὶ ἄλλην ἡδονὴν διώκειν, einem andern u. wieder einem andern Vergnügen nachjagen, Xen. Cyr. 4, 1, 15; ἄλλος λίϑῳ ἔβαλλε καὶ ἄλλος An. 1, 5, 12; ἄλλος ἄλλαις ἐν πύλαις, der eine in diesem, der andere im andern Thore, also in verschiedenen Thoren, Aesch. Sept. 433; ἄλλοις δέ τις ἐτέλεσσεν ἄλλος ἀνήρ – ὕμνον Pind. P. 2, 13; u. so überall, ἄλλος ἄλλον εἷλκε, ἄλλος ἄλλα λέγει, Xen. An. 5, 2, 15. 2, 1, 15; ἄλλος ἄλλον τρόπον, auf verschiedene Weise, bald so, bald so, Cyr. 2, 1. 4. – Aehnl. ἄλλοϑεν ἄλλος, ἄλλος ἄλλοτε u. ä. – S. noch ἄλλοτι.
-
8 τροπος
I.ὁ Hom. = τροπωτήρ См. τροπωτηρII.ὅ [τρέπω]1) направлениеπαντοίους τρόπους ἔχειν Her. — идти во всевозможных направлениях;
πάντα τρόπον Her. — по всем направлениям2) способ, образ, манера, лад(ποίῳ, τῷ или τίνι τρόπῳ и τίνα τρόπον; Trag., Plat., Arph.; ἄλλῳ τρόπῳ и ἄλλον τρόπον Thuc., Xen., Plat.)
θατέρου τρόπου Arph. — противоположным образом, напротив;παντὴ τρόπῳ, πάντα τρόπον, ἐκ παντὸς τρόπου и πάντας τρόπους Aesch., Xen., Plat. — всеми способами, всячески;καινὸν τρόπον Arph. — по-новому;χαλκοῦ τρόπον Aesch. — словно медь;εἰς и κατὰ τὸν αὐτὸν τρόπον Xen. — таким же образом;ἐν τῷ εἰωθότι τρόπῳ Plat. — обычным образом;κατὰ τρόπον Plat. — надлежащим образом (ср. 4);ἀπὸ τρόπου Plat. — неподобающим образом, некстати;ὅ τ. τῆς λέξεως Plat. — манера изъясняться, стиль речи3) характер, нрав(τ. ἀφιλάργυρος NT.)
οὐ τοὐμοῦ τρόπου Plat. — (это) не по мне;πρὸς τρόπου Plat. — по нраву (по вкусу);οὐκ ἦν πρὸς τοῦ Κύρου τρόπου … Xen. — не в характере Кира было …4) обычай, обыкновениеπαρὰ τὸν τρόπον τινός Thuc. — против чьего-л. обыкновения;
κατὰ τρόπον Plat. — по обыкновению (ср. 2);ὥσπερ τ. ἦν αὐτοῖς Xen. — в соответствии с их обыкновением5) pl. образ действия, поведение Her.οὐκ ἐπαινεῖν τοὺς τρόπους τινός Soph. — не одобрять чьего-л. образа действий
6) муз. тонация, лад(τ. Λύδιος Pind.; μουσικῆς τρόποι Plat.)
7) рит. оборот (речи), троп -
9 τρόπος
A turn, direction, way,διώρυχες παντοίους τρόπους ἔχουσαι Hdt.2.108
;διώρυχας τετραμμένας πάντα τ. Id.1.189
, cf. 199: but,II commonly, way, manner, fashion, guise, τρόπῳ τῷ παρεόντι χρεώμενοι going on as we are, ib.97;τ. ὑποδημάτων Κρητικός Hp.Art.62
;πᾶς τ. μορφῆς A.Eu. 192
;τίς ὁ τ. τῆς ξυμφορᾶς; S. OT99
;ἀσκεῖν τὸν υἱὸν τὸν ἐπιχώριον τ. Ar.Pl.47
;ὁ αὐτός που τ. τέχνης ἰατρικῆς ὅσπερ καὶ ῥητορικῆς Pl.Phdr. 270b
; tenor, of documents, PGen.16.11 (iii A. D.), etc.: also in Pl., κεχώρισται τοὺς τ. in its ways, in its kind, Hdt.4.28;ψυχῆς τρποι Pl.R. 445c
, etc.;οἱ περὶ τὴν ψυχὴν τ. Arist.HA 588a20
:—in various adverbial usages:1 dat.,τίνι τρόπῳ;
how?A.
Pers. 793, S.OT10, E.Ba. 1294;τῷ τ.; S.El. 679
, E. Hipp. 909, 1008;ποίῳ τ.; A.Pr. 763
, etc.; τοιούτῳ τ., τ. τοιῷδε, Hdt. 1.94, 3.68;ἄλλῳ τ. Pl.Phdr. 232b
, etc.; ἑνί γέ τῳ τ. in one way or other, Ar.Pl. 402, Pl.Men. 96d; παντὶ τ. by all means, A.Th. 301 (lyr.), Lys.13.25; οὐδενὶ τ., μηδενὶ τ., in no wise, by no mdans, on no account, Hdt.4.111, Th.6.35, Pl.Cri. 49a, etc.; ἑκουσίῳ τ. willingly, E. Med. 751; τρόπῳ φρενός by way of intelligence, i.e. in lieu of the intelligence which is lacking to the child, A.Ch. 754 (s. v.l.): poet. in pl.,τρόποισι ποίοις; S.OC 468
; τρόποισιν οὐ τυραννικοῖς not after the fashion of.., A.Ch. 479;ναυκλήρου τρόποις S.Ph. 128
.2 abs. in acc.,τίνα τρόπον;
how?Ar.
Nu. 170, Ra. 460; τ. τινά in a manner, E.Hipp. 1300, Pl.R. 432e; τοῦτον τὸν τ., τόνδε τὸν τ., Id.Smp. 199a, X.An. 1.1.9;ὃν τ.
how,D.H.
3.8; as, LXXPs.41(42).1;τ. τὸν αὐτόν A.Ch. 274
;πάντα τ. Ar.Nu. 700
(lyr.), etc.;μηδένα τ. X.Mem.3.7.8
; τὸν μέγαν τ., οὐ σμικρὸν τ., A.Th. 284, 465;τὸν Ἀργείων τ. Pi.I.6(5).58
;Σαμιακὸν τ. Cratin.13
; βάρβαρον τ. ( βρόμον ex Sch. Schütz) in barbarous guise or fashion, A.Th. 463; πίτυος τρόπον after the manner of a pine, Hdt.6.37; ὄρνιθος τ. like a bird, Id.2.57, cf. A.Ag.49 (anap.), 390 (lyr.), etc.; later,ἐς ὄρνιθος τ. Luc.Halc.1
, cf. Bis Acc.27: rarely in pl., πάντας τρόπους in all ways, Pl.Phd. 94d.3 with Preps., τὸν ἐγκώμιον ἀμφὶ τρόπον in way of praise, Pi.O.10(11).77:—δι' οὗ τρόπου Men.539.6
;διὰ τοιούτου τ. D.S.1.66
:—ἐς τὸν νῦν τ. Th.1.6
;εἰς τὸν αὐτὸν τ. μετασκευάσαι X.Cyr.6.2.8
; ἐς ὄρνιθος τ. (v. supr.2):—ἐκ παντὸς τ. Id.An.3.1.43
, Isoc.4.95, etc.;ἐξ ἑνός γέ του τ. Ar.Fr. 187
, Th.6.34;μηδὲ ἐξ ἑνὸς τ. Lys.31.30
;μηδ' ἐξ ἑνὸς τ. Isoc.5.3
:—ἐν τῷ ἑαυτῶν τ. Th.7.67
, cf. 1.97, etc.;ἐν τρόπῳ βοσκήματος Pl.Lg. 807a
: in pl., γυναικὸς ἐν τρόποις, ἐν τ. Ἰξίονος, A.Ag. 918, Eu. 441:—κατὰ τὸν αὐτὸν τ. X.Cyr.8.2.5
;κατὰ πάντα τ. Ar.Av. 451
(lyr.), X.An. 6.6.30, etc.;κατ' οὐδένα τ. Plb.4.84.8
, etc.;κατ' ἄλλον τ. Pl.Cra. 417b
;κατὰ τὸν Ἑλληνικὸν τ. X.Cyr.2.2.28
: in pl., κατὰ πολλοὺς τ. ib.8.1.46, etc.:—μετὰ ὁτουοῦν τ. in any manner whatever, Th.8.27:—ἑνὶ σὺν τ. Pi.N.7.14
.4 κατὰ τρόπον,a according to custom,κατὰ τὸν τ. τῆς φύσεως Pl.Lg. 804b
; opp.παρὰ τὸν τ. τὸν ἑαυτῶν Th.5.63
, cf. Antipho 3.2.1.b fitly, duly, Epich.283, Isoc. 2.6, Pl.Plt. 310c, etc.;οὐδαμῶς κατὰ τ. Id.Lg. 638c
; opp. unreasonable, absurd,Id.
Cra. 421d, Tht. 143c, etc.; soθαυμαστὸν οὐδὲν οὐδ' ἀπὸ τοῦ ἀνθρωπείου τ. Th.1.76
.III of persons, a way of life, habit, custom, Pi.N.1.29; μῶν ἡλιαστά; Answ.μἀλλὰ θατέρου τ. Ar. Av. 109
;ἐγὼ δὲ τούτου τοῦ τ. πώς εἰμ' ἀεί Id.Pl. 246
, cf. 630.2 a man's ways, habits, character, temper, ὀργὴν καὶ ῥυθμὸν καὶ τ. ὅστις ἂν ᾖ (v.l. ὅντιν' ἔχει) Thgn.964; τρόπου ἡσυχίου of a quiet temper, Hdt.1.107, cf. 3.36;φιλανθρώπου τ. A.Pr.11
;γυναικὶ κόσμος ὁ τ., οὐ τὰ χρυσία Men.Mon.92
;οὐ τὸν τ., ἀλλὰ τὸν τόπον μόνον μετήλλαξεν Aeschin.3.78
; τρόπου προπέτεια, ἀναίδεια, D.21.38, 45.71;ἀφιλάργυρος ὁ τ. Ep.Hebr.13.5
:—οὐ τοὐμοῦ τ. Ar.V. 1002
; σφόδρ' ἐκ τοῦ σοῦ τ. quite of your sort, Id.Th.93; ξυγγενεῖς τοὐμοῦ τ. ib. 574:— πρὸς τρόπου τινός agreeable to one's temper, Pl.Phdr. 252d, cf. Lg. 655d;πρὸς τοῦ Κύρου τρόπου X.An.1.2.11
:—opp.ἀπὸ τρόπου Pl.Phdr. 278d
, R. 470c:—after Adjs.,διάφοροι ὄντες τὸν τ. Th.8.96
;σολοικότερος τῷ τ. X.Cyr.8.3.21
:—esp. in pl., Pi.P.10.38, S.El. 397, 1051; σκληρός, ἀμνοὶ τοὺς τρόπους, Ar. Pax 350, 935;σφόδρα τοὺς τ. Βοιώτιος Eub.39
;πουλύπους ἐς τοὺς τ. Eup.101
;μεθάρμοσαι τ. νέους A.Pr. 311
;τοὺς φιλάνορας τ. Id.Ag. 856
;νέας βουλὰς νέοισιν ἐγκαταζεύξας τ. S.Aj. 736
;τοῖς τρόποις ὑπηρετεῖν Ar.Ra. 1432
; opp. νόμοι, Th.2.39;ἤθη τε καὶ τ. Pl.Lg. 924d
.IV in Music, like ἁρμονία, a particular mode,Αύδιος τ. Pi.O.14.17
; but more generally, style, νεοσίγαλος τ. ib.3.4;ὁ ἀρχαῖος τ. Eup.303
; ᾠδῆς τρόπος, μουσικῆς τρόποι, Pl.R. 398c, 424c; διθυραμβικοὶ τ. (distd. fr. ἦθος) Phld.Mus.p.9K.;ὁ ἁρμονικὸς τῆς μουσικῆς τ. Aristid.Quint.1.12
, cf. 2.1; of art in general,πάντες τῆς εἰκαστικῆς τ. Phld.Po.5.7
.V in speaking or writing, manner, style,ὁ τ. τῆς λέξεως Pl.R. 400d
, cf. Isoc.15.45: esp. in Rhet. in pl., tropes, Trypho Trop.tit., Cic.Brut.17.69, Quint.Inst.8.6.1.VI in Logic, mode or mood of a syllogism, Stoic.3.269, cf. 1.108, 2.83: more generally, method of instruction or explanation,ὁ ἄνευ φθόγγων τ. Epicur.Ep.1p.32U.
; ὁ μοναχῇ τ. the method of the single cause, opp. ὁ πλεοναχὸς τ. the method of manifold causes, Id.Ep.2p.41U.; mode of inference, ὁ κατὰ τὴν ὁμοιότητα τ., opp. ὁ κατ' ἀνασκευὴν τ. τῆς σημειώσεως, Phld.Sign.30,31;αἰτιολογικὸς τ. Epicur.Nat. 143
G. -
10 ὅστις
A that): Hom. has also the masc. collat. formὅτις Od.1.47
, al. (also in Critias 2.9 and [dialect] Ion. and Arc. Prose, Jahresh.12.136 ([place name] Erythrae), IG12(5).22 ([place name] Ios), 5(2).343.34 (Orchom. Arc.)) and the neut.ὅττι Od.9.402
, al., cf.ὄττι Alc.45
.—In some forms only the second part is inflected, viz. gen.ὅτου Th.1.23
, al., [dialect] Ep.ὅττεο Od.1.124
, later [dialect] Ion. ὅτεο Jahresh.l.c., [var] contr.ὅττευ Od.17.121
, ὅτευ ib. 421, Hdt.1.7; Lesb.ὄττω Sapph.Supp.5.3
; dat.ὅτῳ Th.1.36
, al.; perh. also in [dialect] Ion., Emp. 2.5, Democr.99, Hp.VC14; [dialect] Ep.ὅτεῳ Od.2.114
, and as disyll., Il.12.428, 15.664; so Hdt.1.86, al., Democr.100, Heraclit.15, SIG194.21 (Amphipolis, iv B. C.); Arc. ὀσέοι IG5(2).262.14 (Mantinea, v B. C.); [dialect] Ep. acc.ὅτινα Od.8.204
, 15.395; Delph. gen.ὅτινος IG22.1126.37
(iv B. C.), also Berl.Sitzb.1927.167 ([place name] Cyrene); Delph. dat.ὅτινι IG 22.1126.25
; Cret. dat. sg.ὄτιμι Leg.Gort.7.51
, 8.7, al.: pl., nom. masc. Arg.ὄττινες Mnemos.44.65
(iii B. C.); neut.ὅτινα Il.22.450
; gen.ὅτεων Od.10.39
, Hdt.8.65, [dialect] Att. , X.An.7.6.24 (cj.), Oec.3.2 (cj.) (also in Hes.Fr. 238, Anaxag.12, Hp.Aër.21); dat. ὁτέοισι ([etym.] ν) Il.15.491, Hdt.2.82, [dialect] Att. , Ar.Eq. 758, ; acc.ὅτινας Il.15.492
, [dialect] Aeol.ὄττινας Sapph.12
: in a few forms only the first part is inflected, Cret. gen. sg. ὦτι prob. in Leg.Gort.1.5, 2.50, 11.50, al., GDI4993 ii 10: neut. pl.ἄτι Leg.Gort.2.47
, al.: of the forms with double inflexion Hom. has onlyὅν τινα Il.2.188
, al.,ἥν τινα 3.286
, al.,οἵ τινες Od.4.94
, al.,οὕς τινας Il.4.240
, al.,ἅς τινας Od.8.573
; ᾧτινι first in Hes.Op.31, ,ᾗ τινι δή Th.8.87
, : [dialect] Att. Inscrr. have ἧστινος ᾗτινι along with masc. and neut. ὅτου ὅτῳ, and this rule holds with few exceptions in Trag. and [dialect] Att. Prose before iv B. C.; ᾡτινιοῦν occurs in Lys.1.37, etc.: ὅτῳ rarely as fem., E.IT 1071.—For the [dialect] Ion. and [dialect] Ep. form [full] ἅσσα, [dialect] Att. ἅττα, v. ἅσσα.—On the concord and construction cf.ὅς B. 1.1
,3, 11.3, 111.2a,b:—Radic. sense, any one who, anything which, whosoever, whichsoever;ὣς ἀπόλοιτο καὶ ἄλλος, ὅτις τοιαῦτά γε ῥέζοι Od.1.47
; , etc.: freq. without express antec.,χαίρει δέ μιν ὅς τις ἐθείρῃ Il.21.347
; : hence freq. in maxims or sentiments,οὐκ ἔστιν ὅ. πάντ' ἀνὴρ εὐδαιμονεῖ Ar.Ra. 1217
;μακάριος ὅ. οὐσίαν καὶ νοῦν ἔχει Men.114
; οὗτος βέλτιστος ἂν εἴη, ὅ. .. Lys.3.4, etc.: freq. in such phrases as ὅστις εἶ, ὅστις ἐστί, v. ὅς B. 111.2; ἔστιν ὅ., freq. with a neg.,οὐ γὰρ ἔην ὅς τίς σφιν.. ἡγήσαιτο Il.2.687
; (anap.), cf. 989, 1070 (anap.), etc.;εἰσὶν οἵτινες S.Fr.354.5
; οὐδὲν ὅ τι οὐ .. everything, Hdt. 5.97, Th.7.87:—in these phrases the case of ὅστις commonly depends on that of οὐδείς; but sts. the reverse, v. οὐδείς 1.2: also joined with [comp] Sup., τρόπῳ ὅτῳ ἂν δύνωνται ἰσχυροτάτῳ Foed. ap. Th.5.23;ὅντινα ἀφανέστατον δύναιντο τρόπον Paus.10.1.5
: in Trag. and [dialect] Att. sts. strengthd. by an antec. πᾶς, but only in sg.,ἅπας δὲ τραχὺς ὅ. ἂν νέον κρατῇ A.Pr.35
, cf. Th.8.90 ( πάντες ὅσοι being commonly used in pl., not πάντες οἵτινες; butπᾶσιν.. ὅστις ἐρωτᾷ IG12.410
).II referring to a definite object, prop. only when a general notion is implied, Πολυκράτεα.., δι' ὅντινα κακῶς ἤκουσε, not the man through whom, but one through whom.., Hdt.3.120; τελευταῖόν σε προσβλέψαιμι νῦν, ὅστις πέφασμαι φύς τ' ἀφ' ὧν οὐ χρῆν may I see thee now for the last time, I who am one born from sinful parentage, S.OT 1184, cf. A.Pr. 38, Ag. 1065; but in quite definite sense,βωμόν, ὅστις νῦν ἔξω τῆς πόλεώς ἐστι Th.6.3
: sts. even with οὗτος or ὅδε as antec., Hdt.1.167, 2.99, 6.47, E.Hipp. 943, Theoc.8.87.2 ἐφ' ὅτῳ, = ἐφ' ᾧτε, D.S.16.4; soἐφ' ὅτῳ τε Delph.3(2).236
(ii B. C.).III in indirect questions, Hom., etc.,εἴπ' ἄγε μοι καὶ τόνδε.., ὅς τις ὅδ' ἐστί Il.3.192
, cf. 167, etc.; ἔσπετε νῦν μοι, Μοῦσαι, ὅς τις δὴ κτλ. who it was that.., 14.509;ξεῖνος ὅδ', οὐκ οἶδ' ὅς τις Od.8.28
: in dialogue, when the person questioned repeats the question asked by τίς, asοὗτος τί ποιεῖς;—ὅ τι ποιῶ
;Ar.
Ra. 198; ἀλλὰ τίς γὰρ εἶ;—ὅστις;πολίτης χρηστός Id.Ach. 595
, cf. Pl. 462, Pl.Euthphr.2c, etc.2 rare and late in direct questions, ;A.D.
Adv.140.12; ἀνθ' ὅτου .. ; = why? Jul.Ep.82p.109B.-C.; cf. ὅπως.IV limited or made more indefinite by the addition of Particles:2 ὅστις δή (v. δή IV. 1), freq. used without any distinct relative force, θεῶν ὅτεῳ δή to some one or other of the gods, Hdt.1.86;ὅτευ δὴ χρήματος δεησόμενον Id.3.121
;ᾗ τινι δὴ γνώμῃ Th.8.87
, etc.; alsoὅ τι δήκοτε πρήξοντα Hdt.6.134
;ὅστις δήποτ' ὤν Pl.Phdr. 273c
;ὡς ἀπετύγχαν' ὁτουδήποτε D.19.167
;ὁτῳδήτινι τρόπῳ PFay.21.11
(ii A. D.); sob ὁστισοῦν, ὁτιοῦν anybody (anything) whatsoever, Th.4.16, Pl. Smp. 198b, etc.;μετὰ ὁτουοῦν τρόπου Th.8.27
; ; εἷς ὁστισοῦν any one person, Arist.Pol. 1286a31: freq. with neg.,μηδ' ἂν ὁστισοῦν τυγχάνῃ ὤν Pl.Euthphr.5e
, cf. Phd. 78d, etc.; οὐδ' ὁτιοῦν not the least mite, nothing whatsoever, Ar.Nu. 344, Pl. 385;μηδοτιοῦν Thgn.64
: rarely, = whoever (whatever), as subject of a verb, ὁτιοῦν ἔτυχε τῶν ἐπὶ μέρους (v.l. ὅτι ἄν) Arist.Mu. 391a22.3 ὅστις ποτε whoever, A.Ag. 160(lyr.), cf. Hdt.8.65.4 ὅστις περ (cf. ὅσπερ), mostly in neut.,ὅ τι πέρ ἐστ' ὄφελος Ar.Ec.53
, cf. Pl.R. 492e: in masc., D.21.225.5 ὅστις τε, where τε is otiose as in ὅστε, Il.23.43, al.VI ἐξ ὅτου from which time, S.OC 345, Tr. 326, Ar.Nu. 528, X.Cyr.8.2.16, etc.;ἐξ ὅτου περ Ar.Ach. 596
; ἀπ' ὅτευ since.., Hdt.1.7, cf. SIG45.18 (Halic., v B. C.); so until..,Ev.Luc.
13.8. -
11 απολυω
1) развязывать, отвязывать(ἱμάντα κορώνης Hom.)
2) снимать, убирать(κρήδεμνον Hom.)
3) освобождать, отпускать на свободу(τινά Hom.; πολλῶν χρημάτων ἀπολύεσθαι Xen.)
4) реже med. освобождать, избавлять(τινά τινος Her., Xen., Plat., Plut.)
τῆς στρατηΐης ἀπολελύσθαι Her. — быть освобожденным от военной службы5) освобождать, оправдыватьἀ. τινὰ αἰτίας Her., Xen. — освобождать кого-л. от обвинения;
ἀπέλυσαν αὐτὸν μέ φῶρα εἶναι Her. — его не признали вором;6) отпускать, прощать(ἀνάλωμα Plat.; med. τὰς αἰτίας καὴ ὑπονοίας Plut.)
7) распускать(τοὺς Σπαρτιάτας οἴκαδε Xen.)
8) отсылать(τινὰ ἄδειπνον Arph.)
ἀ. τὸν ἄνδρα Diod. — разводиться с мужем9) отделятьἀπολύεσθαι (ἀπ΄) ἀλλήλων Arst. — разделяться, расставаться, разобщаться;
ἀπολελυμένος Arst. — отдельный, обособленный, филос. безотносительный, абсолютный10) med. уходить, удаляться(εἰς τὸν τόπον Polyb.)
11) med. кончать жизнь самоубийством(ποίῳ ἀπελύσατο τρόπῳ; Soph.)
-
12 φονή
φον-ή, ἡ, always, exc. in Suid., in pl.,A carnage, esp. on the field of battle,ἀσπαίροντας ἐν ἀργαλέῃσι φονῇσιν Il.10.521
;ἐν φοναῖς καλῶς πεσόντ' A.Ag. 447
(lyr.);ἐν φοναῖς πεπτῶτ' ἄθαπτον S.Ant. 696
;ἔτι ἐν τῇσι φονῇσι ἐόντας Hdt.9.76
;κομισθέντα ἐκ τῶν φονῶν Ael.NA5.1
; also of slain beasts, ;ἐν φοναῖς θηροκτόνοις E.Hel. 154
.II blood shed by slaying, θῆκέ τ' Αἴγισθον ἐν φοναῖς laid him weltering in his blood, Pi.P.11.37, cf. Ael.NA1.18,3.21; φονῶν is prob. for φόνων in S.El.11, Tr. 558; so ἑρπετὰ καὶ δάκετα.. ὑπ' ἐμᾶς πτέρυγος ἐν φοναῖς ὄλλυται come to a bloody end, Ar.Av. 1070 (lyr., paratrag.); ποίῳ δὲ κἀπελύσατ' ἐν φοναῖς τρόπῳ; what was the manner of her bloody end? S.Ant. 1314; φοναῖς murderously, ib. 1003 (expld. as Adj. by Sch., cf. φονός).
См. также в других словарях:
τρόπος — ο, ΝΜΑ 1. μέσο, μέθοδος, είδος, σύστημα ενέργειας (α. «τρόπος διδασκαλίας» β. «οὐ γὰρ δῆ τρόπῳ τῷ παρεόντι χρεώμενοι δυνατοί εἰμεν οἰκέειν τὴν χώραν», Ηρόδ.) 2. (σχετικά με λόγο) ύφος, είδος έκφρασης 3. μτφ. συμπεριφορά, διαγωγή, φέρσιμο (α. «δεν … Dictionary of Greek
ποιητός — ή, όν,ΜΑ [ποιώ] 1. αυτός που μπορεί να ποιηθεί, που μπορεί να κατασκευαστεί 2. αυτός που έχει δημιουργηθεί από τον θεό, σε αντιδιαστολή με τον ίδιο τον θεό που είναι άναρχος αρχ. 1. κατασκευασμένος («σάκεος πύκα ποιητοῑο», Ομ. Ιλ.) 2. προσποιητός … Dictionary of Greek